Interjú Grandpierre Atillával a környezetszennyezésről

Az alábbi interjú a szemlelodosziv.blog.hu oldalon jelent meg az általunk nagyon, NAGYON nagyra tartott és tisztelt Grandpierre Atillával. Atilla és zenekarai (Vágtázó Halottkémek, Vágtázó Csodaszarvas, Vágtázó Életerő) nagy hatással voltak, vannak és lesznek ránk és büszkék vagyunk rá, hogy 2014-ben megtisztelt minket egy előadással a LÖSZ Fesztiválon.

- Mit látsz, mivel okozzuk a legtöbb gondot a bolygónak?

- A gyűjtögető-vadászó, nagyállattartó, hagyományos társadalmakban az élet megteremtette saját feltételeit. Az ember szerette a Természetet, a tájat, a földet, amelyen élt, amely a megélhetését biztosította. A nyugati civilizáció megszületésével – különösen az iparosodás után –, ez a helyzet alapvetően megváltozott. A nyugati ember uralni akarja a Természetet, ahelyett, hogy együttműködésre törekedne. E felfogás egyik súlyos következménye az egyre növekvő mértékű szeméttermelés. Két módja van a szemét kiiktatásának: elégetik vagy eltemetik. A szemét elégetése a környezetszennyezés fő forrása. Világviszonylatban a környezetszennyezés a halálozások legfőbb okává vált. A szemétgazdálkodás a világ egyik legnagyobb problémájává nőtte ki magát. A környezet törékeny, mint az ember, úgy kell rá vigyázni, mint a szemünk világára.

- Mit gondolsz a klímaváltozásról?

A klíma változékony, mint az időjárás. Jégkorszakok és melegedési időszakok jöttek és mentek. A hőmérséklet az elmúlt 500 millió évben folyamatosan változott, ahogy a széndioxid-tartalom (CO2) is, és a mai értékek átlag alattiak.

- A változó környezetben milyen veszélyek fenyegetik az emberi fajt?

- Az emberi fajt fenyegető veszélyek elsősorban abból adódnak, hogy a mai ember az anyagot tartja az elsődleges valóságnak, mert ebből a használati értékek elsődlegessége adódik, háttérbe szorítva a lényeget, az élet alapvetően lelki-szellemi, érzelmi és értelmi természetét. Úgy gondolom, ideje alapvetően újragondolni a világnézetünket, és ennek alapján az életfilozófiánkat, mert ezek határozzák meg legfontosabb döntéseinket. A modernitás a Természet fogalmának leértékelésével kezdődött. Először a görögök választották el a Természetet szakralitásától, a vallás a természetfeletti fogalmának bevezetésével ezt megerősítette, majd a materializmus uralma véste be a felfogásunkba. Ha a Természetet élőlénynek tekintjük, akkor ezt érdemes az írásmódban is jelezni.

- Miért legyintenek sokan, amikor a környezetvédelem vagy a természet és az ember közötti harmonikus kapcsolatot sürgetik a kutatók vagy a civilek?

A mai nyugati ember tehetetlennek érzi magát a társadalmat meghatározó tényezőkkel szemben. Az anyagot elsődlegesnek tekintő szemlélet számára a környezetvédelem is a társadalom irányítóinak feladata. S ha így van, akkor ahhoz a legtöbb ember nem tud hozzájárulni. A Természetnek viszont csodás megújító ereje van. Egy-egy egész napos kirándulás után mintha újjászületnénk, lelki-szellemi téren is. S ha a Természet bennünk is él, akkor képesek vagyunk ezt megérezni, képesekké válunk egészséges érzelmi kapcsolatot táplálni az élet egész Mindenséget átható és az élet kibontakozására bíró erővel. Ha érezzük magunkban a Mindenség erejét, életkibontakoztatásra bíró életerejét, akkor megváltozik az érzelmi kapcsolatunk önmagunkkal, embertársainkkal, az állatokkal, növényekkel, a Földdel, a Nappal, és az egész Mindenséget kitöltő életfolyamattal. Ha érezzük és értjük a Természet bennünket felemelő, életre ösztönző életerejét, akkor alapvető értékrendünk, életfelfogásunk, világfelfogásunk teljesebbé, egészségesebbé válik. Érezni fogjuk magunkban az indíttatást, hogy mi is cselekedjünk a környezetünkben az élet kibontakoztatásáért, sőt társakat is keressünk a tartósabb eredmény eléréséért.

- Mit jelent számodra a környezetvédelem?

- Úgy gondolom, a környezetvédelem kifejezés nem mindig szerencsés, hiszen ember-központúsága miatt használati értékekben gondolkodik. Ezért azokban az esetekben, amikor nem mesterséges, ember építette környezetről van szó, a tájvédelem vagy a természetvédelem a megfelelőbb kifejezés, amennyiben a táj, a Természet önmagában vett értékét állítja a központba. A tájnak, a Természetnek alapvetően az embertől független, természeti értékét  is meg kell becsülni. Ezekre a szempontokra az átfogó ökológia hívja fel a figyelmet.

- Mit értsünk átfogó ökológia alatt?

- Az ökológia az életközösségek tudománya. Az átfogó ökológiában az ember mint egyén egész sor életközösség tagja. Ilyen a család, a nemzet, az emberiség, a földi élővilág (állatvilág, növényvilág, maga az élő Föld) és a kozmikus élővilág, végső soron az élő Világegyetem. Mindez attól átfogó, hogy nemcsak az anyagi, hanem a lelki-szellemi értékeket is figyelembe veszi.

- Mit jelent az ökológiai társadalom?

- Úgy gondolom, ami igazán fontos, az az ökológiai civilizáció. Az ökológiának ugyanis, ha valóban az életközösségek tudománya, figyelembe kell vennie azt is, hogy az élőlények érző lények. A nyugati civilizáció tudományos világnézete szerint a sejtek nem élőlények, hanem gépek, és csak annyiban különböznek az ember alkotta gépektől, hogy sokkal bonyolultabbak. Ehhez hasonlóan a Világegyetem a nyugati felfogás számára nem több, mint egy rakás anyag, az égitestek anyagának összessége, a Nap pedig csupán egy nagytömegű fúziós reaktor, amely fényt és hőt bocsát ki. Ezek alapján a Föld is csak egy élettelen rendszer. James Lovelock azonban néhány évtizede kimutatta, hogy a Föld olyan önszabályozó rendszer, amely az élet számára kedvező tartományban tartja a földi légkör, az óceánok, a földkéreg fizikai feltételeit. Ha meggondoljuk, hogy egy fizikai rendszer nem képes az életnek kedvezően szabályozni a fizikai feltételeket, akkor világossá válik, hogy a Földnek alapvetően élőlénynek kell lennie. 1979-ben jelent meg erről írt Gaia: a földi élet új nézőpontból című könyve. Ehhez hasonlóan nemrég az általam kidolgozott Héliosz-elmélet a Napról is kimutatta, hogy alapvetően élő. A nyugati tudományos világnézet szerint az élet az élettelen anyag bizonyos körülmények között fellépő sajátos kísérőjelensége. Úgy gondolom, ennél sokkal mélyebben kell elgondolni az élet mibenlétét és jelentőségét. Az Élő Világegyetem elmélete egy új szemléletű, egzakt biológiára támaszkodva igazolta, hogy az egész Világegyetem legalapvetőbb tulajdonsága az, hogy él. Ha a Világegyetem él, akkor a kozmikus élet áthat bennünket is. Ha az élet alapvetőbb, mint az anyag, akkor az egész társadalomeszmét, az egész civilizációt újra kell gondolnunk. Az élet teljesebb fogalma révén más lesz a civilizáció célja. Az élet átfogó eszméje túlmutat a nyugati civilizáción az ökológiai civilizáció felé.  S ha az embernek az egészsége, boldogsága, szellemi kibontakozása, családja, hazája, az emberiség és a Föld bolygó fontos érték, akkor az ökológiai civilizációban érdemes gondolkodni, mert ez segít hozzá ezekhez az értékekhez.